Kézi Refraktométer

Víz és oldatok

Elektromos vezetőképesség

Az elektromos vezetőképesség, röviden EC, azt jelzi, mennyire vezeti az áramot az oldat. Vizes mintákban főként az oldott ionok határozzák meg.

Mit jelent?

Az ionok fajtája, koncentrációja és a hőmérséklet egyaránt alakítja az EC-t. A vezetőképességet a mérőcella és a készülék kalibrált mérési rendszere határozza meg.

Tápoldat készítésekor az EC segít követni az összesített ionos terhelés változását. Az öntözővíz kiinduló értékét a bekeverés előtt is érdemes ismerni. Két eltérő összetételű tápoldat azonos EC-t adhat; a mérés nem mutatja meg külön a nitrogén, kálium vagy más tápanyag mennyiségét.

Összehasonlításkor ellenőrizd a mértékegységet, a tényleges mintahőmérsékletet és a hőmérsékleti kompenzáció beállítását. A referencia-hőmérsékletre korrigált érték külön értelmezendő. Az EC és a tömegkoncentráció közötti kapcsolat összetételfüggő; az EC önmagában nem teljes vízminősítés.

A gyakorlatban

Az EC-t ugyanott vett, jól elkevert mintákban kövesd. Az öntözővíz, a bekevert tápoldat és a drén eltérő mintatípus.

Mire figyelj?

A nagyobb EC nem bizonyít jobb tápanyagellátást, és nem nevezi meg a problémát okozó iont.

Mértékegység és jelölés

µS/cm, mS/cm vagy dS/m; 1 mS/cm = 1000 µS/cm = 1 dS/m.

Szakmai források

Forrásellenőrzés:

Kínálat és további útmutatók

← Vissza a szakmai lexikonhoz